A devizahitelek bedőlése óta egyre nagyobb számban keresik az alternatív lakhatási lehetőségeket Magyarországon, melyre a covid és a nyomában kialakult építőanyag-drágulás csak rátett egy lapáttal. Az egyik legígéretesebb megoldásnak az úgynevezett miniházak tűnnek, melyek nagyobb szakmai és társadalmi elfogadására már konkrét társaság is szerveződött. Írásunk a többnyire könnyűszerkezetes, faházak piacát és lehetőségeit veszi számba a 24.hu cikke nyomán.

Cséti Attila építész egyik fő profilja a kisméretű víkendházak, miniházak építése – derül ki a 24.hu cikkéből. A berekfürdői építészmérnök 2017 óta kizárólag a tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozik, csak helyben három könnyűszerkezetes házat épített fel saját kezűleg. Az elszánt építész alaposan körbejárta a témát, jelenleg Svédországban épít egy 100 négyzetméteres házat, hogy az ottani építési technológiát illetve előírásokat minél alaposabban megismerje és teljesíteni tudja.

Elmondása szerint a könnyűszerkezetes technológia a kétezres évek elején kezdett Magyarországon elterjedni, de a piac tisztulása még eltartott jó néhány évig. A kivitelezés az osztrák és a német technológiát követi, Csétit azonban a skandináv vonal érdekelte, ezért kezdett a svéd területen tapasztalatokat gyűjteni. Különbség van ugyanis a két technológia között az épületfa és az építőanyag méreteinek tekintetében. Az osztrák-német technológia az OSB lapok méreteire épít – árulta el az építész. A svédeknél ettől eltérő az alapméret és az épületfát adó padló vagy palló vastagsága is.

A hazánkban kapható épületfa adottságaival sem árt azonban tisztában lenni annak, aki miniház építésén gondolkodik. A fenyő-fűrészáru nálunk általánosságban eltér a másik két országban árulttól: ott ugyanis jellemzően szárított faanyaggal dolgoznak – derült ki egy fateleptől származó információk alapján. Bár nálunk is beszerezhető ilyen épületfa – leginkább gerenda -, a magyar szabványok esetén nem előírás a faanyag szárítása. Aki friss, nyers fából készül faházat építeni, annak mindenképp érdemes figyelembe venni, hogy a száradás hatására megváltozik a szarufa, deszka, léc, stb. vastagsága is. Ezért vagy szárított faárut érdemes vásárolni, vagy a kivitelezéshez számolni a technikai különbségekkel is.

Cséti Attila a kényszerből miniházat tervezők számára először azt javasolja, hogy maximum 30 négyzetmétert tervezzenek az életfunkcióiknak megfelelő igények szerint. Ehhez a tervezésnél biztosítsanak lehetőséget a későbbiekben valamilyen irányban a bővítésre. A befektetésként építkezők számára viszont a drágább, komoly felszereltséget és a panorámás telket vagy kiváló lokációt érdemes megfontolni, ami persze már nem a 300-400 ezres négyzetméterárat jelenti.

Akár így, akár úgy, de a miniházak építése nem könnyű a jelenlegi jogi helyzetben. A Miniházakért Magyarországon Civil Társaság ezért – a leginkább kényszerből, mások részéről divatból, ökotudatosság szempontjából – a miniházakba költözők érdekeit képviselve azért küzd, hogy ugyanolyan eséllyel pályázhassanak korszerűsítési, felújítási pénzekre vagy kapjanak banki hitelt, otthontámogatást (pl. CSOK), mint a belterületi lakóingatlanban élők.

Közleményük szerint nem céljuk támogatni az alacsony színvonalú lakhatást, ugyanakkor kifejezett célként határozzák meg, hogy aki a beépíthetőségi szabályokon belül maradva megfelelő műszaki és esztétikai minőségű otthont tervez megvalósítani vagy megvásárolni, azok lehetőségei ne legyenek korlátozva
Herendi-Molnár Zsuzsanna, a társaság egyik képviselője úgy nyilatkozott, hogy olyan új építménymegnevezés megalkotásáért harcolnak, ami a „nem lakóövezeti lakóház” fogalmát, illetve annak jogi hátterét hivatott tisztázni. Ez által megnyílhat az út a maximum 40 négyzetméteres ingatlanok korszerűsítéséhez szükséges lakhatási célú hitelek és pályázatok hozzáférésére, míg a „nem lakóövezeti” besorolással a terület infrastrukturális hiányosságai is elfogadottá válnak, és nem rónak többletmunkát az önkormányzatokra.

Forrás: CSOK Otthonteremtési Kedvezmények blogspot / 24.hu