Fedezze fel az Erdők Nemzetközi Napján néhány kedvenc étele mögötti kevésbé ismert történetet! Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának cikke dióról, manduláról, fenyőmagról, és egyéb erdei magokról, videóval.

Az erdei ökoszisztémáknak a táplálkozásunk szempontjából betöltött fontossága és az 2021-es erdők nemzetközi napjának (március 21.) megünneplése érdekében az ENSZ gazdasági bizottsága és az élelmiszerbiztonsági szervezete egy videót készített, amely elmagyarázza, hogy a fenntarthatóan kezelt erdőkből és az agrárerdészetből származó, felelősségteljes eredetű diófélék hogyan gazdagíthatják étrendünket. Az „Erdők dióhéjban” kevésbé ismert történetet mesél el az erdőkről: az egyik olyan helyről, amely fontos tápláló és egészséges táplálék-szolgáltató, amely képes az élelmiszer-rendszereket a fenntartható fejlődés mozgatórugóivá alakítani szerte a világon.

A történelem nagy részében az emberek táplálékukat vadászattal és a vadon élő növények gyűjtésével szerezték füves vidéken és erdőkben. Napjainkban az erdőterületek mezőgazdasági földterületté alakítása az erdőirtás egyetlen legnagyobb hajtóereje világszerte, amely soha nem látott mértékben járul hozzá az éghajlatváltozáshoz és a biodiverzitás csökkenéséhez. Európában és abban Magyarországon ennek szerencsére az ellenkezője érvényes: nő az erdők területe és fatömege több mint egy évszázada. Az erdők integrálása a föld egyéb felhasználási módjaival – ideértve a mezőgazdaságot is – elengedhetetlen az élelmezésbiztonság eléréséhez, az egészséges táplálkozás biztosításához és a fenntartható fejlődési célok eléréséhez.

A korszerű élelmiszer-ellátási láncok gyakran elfedik azoknak az ételeknek az eredetét, amelyeket minden nap asztalunkra teszünk. Így könnyen el lehet felejteni, hogy a tápanyagokban leggazdagabb összetevők némelyike a nem-fa erdészeti termékekből származik, beleértve a vadhúst, bogyókat, gombákat és különféle növényeket. Az erdei és az erdőn kívüli fák diója különösen megdöbbentő példája az ősi erdei ételeknek, amelyek mély hatással voltak a globális étrendre, kultúrákra és nyelvekre.

A „dió” szónak például több nyelven van hasonlósága – az utazók és kereskedők történelmi öröksége, akik gondosan szedték, kereskedték és szállították a legjobb minőségű dióféléket a közép-ázsiai erdőkből a saját országukba, és ismertté tették azokat helyi ételekhez. Ma e még meglévő értékes dióerdők egyike – a kirgizisztáni Arslanbob hegyvidéki falu környékén – kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy élelmiszer- és megélhetési forrást biztosítson emberek ezreinek, köztük a vidéki közösségekben élő nőknek és fiataloknak.

Amint a videó mutatja, sok helyen az erdőkből származó dió egész élelmiszerlánc építőeleme. Szibéria távoli részein a helyiek fenyőerdőket szüretelnek tápláló dióikért (toboz), amelyeket salátákhoz, gabonafélékhez adnak és különféle helyi ételekhez használják. Oroszország távol-keleti hatalmas erdeiben a cédrusfenyő számos erdei állat táplálékforrása, beleértve az őzeket és a vaddisznókat is. Az őzek és a vaddisznók maguk is imádkoznak a veszélyeztetett szibériai tigrisért, amely csak néhány százat számlál a vadonban.

Az „Erdők dióhéjban” bemutat más fa dióféléket (csonthéjasokat) is – ideértve a pekándiót, a mandulát, a pisztáciát és a mogyorót –, amelyek világszerte sok ember számára a rendszeres étrend részét képezik, ami még fontosabbá teszi a fenntartható forráshoz jutást és fogyasztást. Az ellenőrzött, biogazdálkodás számos országban növekszik: a francia mandula kisüzemi termelésétől kezdve az olaszországi helyi mogyorós gyümölcsösökig, mindkettő válasz a dió (csonthéjasok) iránti kereslet közelmúltbeli növekedésére. Amint a világ népessége növekszik, sürgősen meg kell változtatni az élelmiszer-előállítás és -fogyasztás módját annak érdekében, hogy mindenki számára elérhető legyen egészséges, tápláló élelmiszer – és az erdőknek fontos szerepe van ebben a folyamatban.

További részletek a nem-fa erdei termékekkel kapcsolatos beszámolóról itt. (33 oldal, angol nyelvű, 2017-ben készült pdf-fájl)

( Forrás: Fatáj.hu)

További bejegyzések: